Szakértői vélemény A LetterHunter Team által tervezett és megvalósított Betűvadász - Terítéken a nyelv Társasjátékkal kapcsolatban Hosszú idő óta először jelentkezik magyar játékfejlesztő csapat igazi nyelvművelő játékkal. Egyelőre még csak valóságos formában kapható a betűvadász magyarul, de elkészült a spanyol, angol és német betűkiosztás és pontozás is. Dolgoznak továbbá egy braille-verzió kifejlesztésén is, szintén a felsorolt négy nyelven. Ez alighanem újdonság lesz a piacon.   A játék külső megjelenésének jellemzése: A játék leírása: A játék célja: a játékoz tartozó kártyalapokból legalább 3 betűből álló értelmes szavak, vagy az összes – kézben lévő – lapból értelmes mondat gyűjtése és lerakása. A játék menetét leíró alapszabály, mely minden dobozban megtalálható, nehézségi fokát tekintve kétféle: alap- és haladójátékot különböztet meg. Az alapjátéknál a már lerakott szavakat ki lehet egészíteni betűkkel, amennyiben a szó úgy is értelmes marad. Haladó játéknál a lerakott szavakat tetszés szerint lehet változtatni, de mindenesetben értelmes szavaknak kell maradni a variánsoknak. Részletes játékszabályzat mellékelve.   A játék felépítése: A kártyacsomag 150 lapból áll, játék lapjai a magyar ábécé egyjegyű betűit, írásjeleit és hozzájuk rendelt értéküket tartalmazzák. Egyéb jellemzők: A kártyacsomag lapjai a magyar ábécé egyjegyű betűit, írásjeleit és hozzájuk rendelt értéküket tartalmazzák, melyeknek meghatározását is körültekintő kutatómunka előzte meg. A játék fejlesztői az MTA Nyelvtudományi Intézetének kutatási anyaga alapján határozták meg egyes hangok/betűk előfordulási arányát a magyar nyelvben. Az előfordulás gyakorisága emelte vagy csökkentette egyes betűt jelentő lapok értékét, így például a legsűrűbben előforduló magánhangzónk az e éri a legkevesebbet (1 pontot), míg a tized annyiszor előforduló í betű felhasználásáért éppen tízszer annyit szerezhet, aki felhasználja. Nehezíti a játékosok dolgát, hogy a két- háromjegyű mássalhangzókat elemeikből kell összerakni, könnyítéséként két joker lap helyettesíthet - a kártyahagyományok szerint - bármilyen betűt vagy írásjelet.   A játékhoz esetleg szükséges külső segédlet: Magyar helyesírás szabályai vagy Helyesírási tanácsadó szótár. A helyesírás szabályainak alapismerete fontos a játékhoz, de nagy erénye, hogy annak megtanulására alkalmas is. A bizonytalanságok kiküszöbölésére érdemes egy helyesírási szótárt kéznél tartani, így a kérdéses szavak azonnal megkereshetőek, és dönteni lehet helyességük felől. Minél fiatalabbak a játékosok, annál nagyobb jelentőséggel bír ez a mód a helyesírás bevésésében: a játék közbeni szembesülés a problémahelyzettel, s annak önálló vagy közös megoldása mélyebb nyomot hagy, mint akár tucatnyi elhangzott utasítás egy-egy szó hely lejegyzéséről. Ugyanilyen fontos lehet a szó „értelmességének” eldöntésében egy értelmező szótár, s annak használata. Ez utóbbiak miatt ki kell emelni, hogy a játék a szótárhasználati ismeretekkel is szoros kapcsolatban van, azokat is fejleszti, mélyíti. A játék megfelelése a törvényességi előírásoknak. A játék jellegéből adódóan összességében összhangban áll a Magyar Köztársaság Alkotmányával és hatályos törvényeivel, a humanizmus általános követelményeivel, a kodifikált emberi és gyermeki jogokkal. Faji, nemi, etnikai, vallási, politikai előítéletektől mentes. Tartózkodik a napi politizálástól.   A játék fejlesztő hatásai: A benyújtott játékról a kipróbálás és elemzés során kiderült, hogy fontos kulcskompetenciákat fejleszt. Ezek: –       kommunikáció: Hogyan képes önmagát kifejezni? Mekkora a szókincse? Alkalmazkodik-e a kommunikációs helyzethez? Használja-e megszerzett tudását? –       szabálykövetés: Megérti-e a szabályokat? Képes-e alkalmazni a szabályokat? Együttműködő-e a játék során? –       gondolkodás: Képes-e lényegkiemelésre? A szükséges gondolati műveletekben gyakorlottsággal rendelkezik-e? Felfedezi-e a problémákat (pl.: hibákat?) –       megfigyelés és észlelés: Nyomon tudja-e követni a játék menetét? A kipróbálás eredményei: A Betűvadász kártyajáték megálmodói konkrét játékszabályokat állapítottak meg, mely egy adott típusú játékot felételez. A különböző korosztályú gyermekek és fiatal felnőttek azonban az alapkészletet felhasználva kreatív módon új játékszabályokat kísérleteztek ki a kipróbálás során. A játék kipróbálását négy korcsoportban kísértem figyelemmel: -          a legkisebbek, az éppen olvasni megtanult 7-8 évesek, második osztályos általános iskolások voltak (20 gyermek), -          a kamaszok játszani vágyását a 12-13 éves, hetedik osztályos gyerekek reprezentálták (24 tanuló), -          az érettebb gondolkodást a középiskolás korosztály (14-18 évesek) képviselte (20 ifjú, négy különböző középszintű intézmény tanulói), -          s végül jelen vizsgálódás során a „kontroll-csoport” szerepe jutott a felnőtteknek (esetünkben a csoport tagjai 20 és 53 év között, különböző foglalkozású és legmagasabb végzettségű személyek voltak: 16 fő). Minden csoport esetében a játék megismerése volt az elsődleges, nem csak a szabályok megértése, hanem a lapok megtapintása, körbeforgatása, a pakli átlapozása. Az ismerkedést minden kipróbáló csoport esetében felnőtt segítette, a felnőttek között is koordinátorként olyan személy, aki maga már előzetesen kipróbálta a játékot. A legifjabbaktól eltekintve elegendő volt a römi szabályokat említeni kiindulásként, s a legalapvetőbb szabályokkal máris mindenki tisztában volt. A konkrét játék pontkiosztását, lerakási szabályait a részletes leírás ismertetésével korrektül lehetett tisztázni. Az általános iskolások nem igényelték a játék elvi ismertetését, a hanggyakoriság és a pontérték indoklását, ellenben a középiskolás és felnőtt csoportok érdeklődve figyelték a magyarázatot, kérdéseikkel gyakran megelőzve a koordinátort. Nem meglepő, hogy a legifjabbak (2. osztályos általános iskolások) változtattak először a szabályokon, hisz a szabály szerint első körben kiosztott 12 lap nem fért el a kezükben úgy, hogy azzal átgondoltan játszani is tudjanak. Meglepő módon a több kipróbáló csoport ugyanarra a döntésre jutott: nekik még elegendő 6 lap és céljuk, hogy ezektől mihamarabb megszabaduljanak. Így egy-egy játszma ideje is természetesen lerövidült, s éppen annyi időt igényelt, amennyit ez a korosztály koncentrálni tud egy problémára – 7-10 percet. Mivel az ő játékukban az írásjelek nem kaptak szerepet, ezeket a lapokat könnyebbség végett ki is emelték a pakliból. Egy-egy játszó csoport egyhuzamban kb. 30-35 percet játszott - előzetes megállapodás alapján addig, amíg mindenki, aki együtt elkezdte, játszani akart. Ha valaki elunta és ki szeretett volna szállni, a csoport felbomlott. Itt kell elmondani, hogy a játék a nagy lapszám miatt alkalmas arra is, hogy egy nagyobb csoport frontálisan más típusú játékos feladatokat oldjon meg alkalmazásával. A kamaszok és középiskolások játéka már az előírt szabályok szerint zajlott, az ő esetükben is nagy jelentőséget kapott a helyesírási szabályzat és az értelmező szótár. Náluk már szleng és argó szavak is feltűntek, vitás esetekben a szótár döntött; az abban durvának minősített szavakat minden esetben vissza kellett venni. Az egyébként egymást ismerő játékosoknak nagy meglepetéseket tartogatott egy-egy játszma, társaik olyan tulajdonságait ismerhették meg, melyek eddig rejtve maradtak egymás előtt. A kombinatív készség, a szókincs bősége, a rövid reakcióidő, a gyors helyzetfelismerés rövid idő alatt megmutatkozott a játékosok közt. Ezek a korcsoportok ritkán igényelték koordinátor segítségét a játék kipróbálásának időszakában, az alapszabályok közül csak a lerakott lapok minimum összegén változtattak, de azon többféleképpen is: az összeget csökkentették 20 pontra (így hamarabb kezdődhetett a lerakás és a kombinálás), más esetben pedig e lerakandó lapok számát „minimalizálták”: legalább 5 lapot kellett letenni, bármennyi is annak számértéke. Az általános iskolások és középiskolások egyaránt átlagosan 5-8 játszmát játszottak végig együtt ugyanazzal az alapelvvel, mellyel a legkisebbek is: addig tart a közös játék, míg mindenki akarja. A felnőttek – esetünkben 20 és 53 év közötti korosztály - önként vállalták a kipróbálást. Ők szigorúan betartották a játékszabályokat, az attól eltérő ötleteiket, kívánságaikat jelezhették, de nem változtathattak az előírásokon. 4-4 fős asztaltársaságokban játszottak együtt, szintén a társaság felbomlásáig. A szabályokkal való ismerkedés szerencsére nem okozott nehézséget, így ők hamar az „élvezet szintjére” juttatták a közös játékot. Nekik is rendelkezésükre állt a helyesírási szabályzat és az értelmező szótár, de ritkán került használatba. A felnőttek szóalkotásában elsősorban a mai magyar nyelvbe beszivárgó idegen vagy idegen hangzású szavak megítélése okozott problémát. A játékra szánt idő 2 óra volt, ezt az időt minden csoport végigjátszotta. A játékot követő beszélgetésből kiderült, hogy szívesen játszanának az Interneten is, ha lenne interaktív formája a Betűvadásznak.   Összefoglaló vélemény A „Betűvadász – Terítéken a nyelv” játék gondos, alapos fejlesztő munka eredményeként alakult ki jelenlegi formájában, s került kipróbálóihoz, felhasználóihoz. A hagyományos römi szabályaihoz hasonló alapelvekkel játszható társasjáték egész család vagy baráti társaság közös szórakozását biztosíthatja, négynél többen is megmérkőzhetnek egymással. Az „értelmes szavak” kifejezés többször is szerepel a játék leírásában, s itt már valós nyelvi izgalmak felé kanyarodik a parti. Ki és hogyan döntsön egy szó „értelmes” voltáról? Csak a szótári alak elfogadható, mint egyes szókirakó játékokban, vagy toldalékokkal együtt lerakható? A szabályban leírt tetszés szerinti változtatás jelenthet-e toldalékolást, vagy csak újabb szótő alakulhat ki újabb betűk beillesztésével? S a beillesztés csak a szó elejére/végére történhet, hint a römi típusú játékokban vagy bárhová beilleszthető, ha új szót alakít? Ezekben a kérdésekben egyelőre az együtt játszóknak kell előzetes döntést hozniuk, s ezzel saját képességeikhez, hangulatukhoz vagy tudásukhoz alakítani a játszmát. Míg a kártyajátékokat rendre szigorúan szabályozottnak tartjuk, az együtt játszók gyakran vezetnek be az alapszabályoktól eltérő könnyítő, nehezítő elemeket. Az is természetes, hogy egy adott kártyatípus lapjai több/sok játék lehetőségét hordják magukban. A játékok sokfélesége már csak játszó kreativitásán, leleményességén múlnak. A nagy mennyiségű kártyalap lehetővé teszi, hogy nagyobb tanulócsoport is találjon olyan játékot, melyhez közösen használhatják a játékot.   Mindezek alapján elmondható, hogy a megismert játék alkalmas minden korosztály számára a szabadidő hasznos eltöltésére, többirányú fejlesztő hatása az oktatásban is hasznosíthatóvá teszi, mind a szabadidős tevékenység, mind a tanórai munka, s a napjainkban oly fontos készség és kompetencia-fejlesztés területén is.   Bordi Zsuzsanna - Taneszköz szakértő